Bútor kerekesszékeseknek

 

http://www.youtube.com/watch?v=lJvuOzdwrmg

http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=187&v_id=8321

 

Az alábbi mesében előforduló személyek és a történet maga is valóságos.

A szegénylegények esete az Első Moszkvai REHA Show-val

Volt egyszer egy nyíregyházi kényszervállalkozás (Nevezzük csak egyszerűen Glán Trade Kft-nek). Két testvér alapította kényszerből, a keleti végeken ott, ahol a munkahely olyan ritka, mint a fehér holló. De ők abból főztek, ami a kamrában volt. Az egyik testvér mesterember fia bútorokat készített,

EU szabvány játszótereket telepített,

a másik testvér a magyar lelkületet erősítő könyveket adott ki (és írt is),

de fafaragások is készültek a műhelyükben.

Hát ezek a testvérek, ahogy barangoltak az élet útvesztőiben, egyszer csak találkoztak a sötét rengetegben egy vándorral. Hogy hogyan és miért futottak össze az orosz földről érkezett idegennel, azt fedje jótékony homály. Annyi bizonyos, hogy nem a véletlennek köszönhető ez a találkozás. (Ezt a tényt a kvantumfizika felfedezése óta bizonyossággal megállapíthatjuk a bekövetkező eseményekről.) Találkoztak, beszélgettek. Szó, szót követett, és megszületett egy gondolat. De a gondolat, a szó, teremtő erővel bír. A két testvér belekezdett hát a tervezésbe, és lassacskán megszületett a kerekesszékeseknek szánt bútor.

Ehhez a munkához nem kértek ám senkitől sem segítséget a testvérek. Nem ácsingóztak a kincstár ajtajánál, nem írtak cifrábbnál cifrább álpályázatokat. Összeszedték a kamrában, ami csak volt, és ráköltötték a bútorra.

De ha egy alma megjelenik a mese folyamában, akkor abba biztosan beleharapnak majd a történet hátralevő részében. Így esett, hogy a vándor meghívására a kerekesszékes bútor mintadarabja kikerült az Első Moszkvai REHA Show kiállítására. Hihetetlen kalandok során a fiúk megküzdöttek a sár(anyagba ragadás)-kánnyal. Már-már elbuktak, mert a bútor a szállítás közben eltűnt, majd egy része lett csak meg, végül valamennyi darab a sors kegyéből megkerült a nagy orosz valóságban. Így a Glán Trade Kft kiállta az összes próbát. A bútor ott állt Szokolnikiben, a pavilonban.

A kerekesszékesek hatalmas lelkesedéssel próbálgatták, és szeretettel vették körül a készítőket.

Lett is a végén nagy összeborulás. (Persze ez a kép még akkor készült, amikor csak fele lett meg a bútornak.)

A vándornak annyira megtetszett a bútor és fogadtatása, hogy ott tartotta Moszkvában a mintadarabot. A fiúk hazajöttek, és elhatározták, hogy kiseprik a kamrát, és készítenek egy másik mintadarabot is, hogy ha esetleg saját hazájukban is szükség lenne rá, akkor bemutathassák. Még azt is megtették, hogy egy klipet készítettek az élményekről, és feltették a yuotube honlapra. (4 percet lehet rászánni az életből, de van, akinek megéri)

http://www.youtube.com/watch?v=pEF9VfyCxkg

 

Aztán élték tovább a mindennapokat, a maguk harcaival. Felkeresték a barátokat, az érdeklődőket, hogy megosszák velük az élményeiket. Csak úgy, az örömhír kedvéért. Mert annak mai napság ugyancsak szűkében leledzünk.

(Reméljük azért, hogy nem itt a vége.)

 

Lejegyezte: az egyik testvér